Jelek..

Most, ahogy bejártam több északi várost, megfordultam turisták által is gyakran látogatott helyeken, így egész gyakran fordult elő, hogy ’hazai hatások’ értek. Mindenféle formában. Amikor Veronában a zebránál egy nő egyszer csak megszólal, hogy zöld van, meg egy kis velencei téren anyuka magyarul kiabál Pistike után, hogy ideje hazamenni, vagy az állomáson a mellettem álló lány magyarul olvassa fel hangosan a vonatmenetrendet. Kezdetben lereagáltam, mert tényleg újdonságként ért magyarokkal találkozni, de mivel még azzal a lánnyal sem jutottunk el telszám cseréig, akivel Velencében futottam össze, és kiderült, hogy most Milánóban dolgozik, amúgy meg ő is szegeden él, a későbbiekben csak csendben tudomásul vettem, aztán továbbmentem. Szóval, ha a hazai hatás emberek formájában ér, az mindig kicsit frusztráló.

Sokkal jobb, amikor személytelen formában jön. Elsuhan a szemem előtt egypár tehervagon, amin először csak a MÁV felirat tűnik fel, majd magyarul, németül meg oroszul a sorok, hogy kizárólag gabona szállítására használható kocsik. Vagy ahogy bosszankodva észreveszem a vízen úszkáló cigisdobozt.. rajta magyar felirattal. Amikor itthon veszem észre, hogy a szupermarket polcáról sebtiben lekapott hús, valójában salame ungherese. Na ezek előhozzák a kis csendes belső örömöt.