Az utcai kutyaszar szagának meg az elsuhanó emberek parfümillatának furcsa diszharmóniája, és tudom, hogyha hazamegyek, az otthoni öltönyös emberek többségének látványától majd sírni lesz kedvem. A Tornado azt mondta, hogy Milánó hasonlít pestre, csak itt minden sokkal nagyobb. Úgy egy hete esett le, hogy amikor hazamegyek, utána legalább egy éven keresztül nekem még szegeden kell élnem. Valahogy eddig ez nem tudatosult. Itt kellett rájönnöm, hogy hozzám ez a nagyvárosi pezsgés, zaj, rengetegféle ember jön be. Teljesen meg tudom érteni azt is, aki nyugalomra, madárcsicsergésre vágyik, csak ez nem én vagyok, nekem szeged mindig is túl lassú volt.
Ja meg a nyelv, az nagyon fog hiányozni! Ez a játékos, rengeteg töltelékszóval megáldott nyelv, meg a kifejező igéi, amiket oly könnyű megjegyezni. Mindig ahogy kimondom olaszul pl az eszik igét (mangiare), már csak maga a hangzása is magában hordoz egy finom kis csámcsogásféle hanghatást. Ugyanez a dormire igével (alszik), hallom benne, ahogy valaki joízűen szuszog.
A fény, a meleg. Időjárásilag és átvitt értelemben is. A nyitottságot, alapvető kedvességet, felszabadultságot, a naívásgukat, az őszinte mosolyokat, az alapvető pozitív gondolkodást, meg minden ilyesmit, amit ez a mediterrán életvitel magában foglal. Tartok attól, hogy a fényt, amit magammal viszek, nem fogom tudni megtartani.. Otthon nincs olyan sok ’energiaforrás’ ami segítene ezt a fényt újratermelni.
augusztus 8, 2007 - 10:10 du. |
július 19-én épp firenzében voltam…
öt hónap után ismét szeged – ez túlélhető?
nekem már tíz nap után is kétségeim vannak.
augusztus 13, 2007 - 10:48 de. |
egyelőre köszi, jól vagyok, hazahoztam a pörgést, rengeteg a cél/tennivaló itthon is. néha azért előtör eza tompa fájás, hiányérzet, itt nem figyelek annyira a részletekre, mert azért már ismerem a mechanizmusokat. kint meg szerintem több éven át is meg tud maradni a bája annak, hogy egy tőled különböző kultúrát fedezel fel napmintnap. ott állsz vmi előtt és egyszerűen nem érted, nem tudod kilogikázni h vmi miért van így v úgy. teljesen apró dolgok, pl hogy miért mosolyog az értetlen utas (vagy bliccelő?!) hálatelt szívvel az ellenőrre a villamoson. szóval ez a felfedezős életstílus nagyon bejön nekem, nem hinném hogy sokáig nyugodtan fogok tudni a fenekemen (itthon) ülni.